IN MEMORIAM DR HUNYOR ISTVÁN MIKLÓS

IN MEMORIAM

DR HUNYOR ISTVÁN MIKLÓS

1940. július 30. -  2020. február 6.

FÁJÓ SZÍVVEL…

Tiszteltük, csodáltuk, felnéztünk rá. Hunyor István és családja példakép volt, ékes bizonyíték arra, hogy igenis lehet egyszerre sikeres ausztrál, és gyökereihez hű magyar is valaki. Bizonyíték arra, hogy az ausztrál elitbe felemelkedett, szakmai téren elismert embernek nem feltétlenül kell eltávolodnia a közösségtől, amelyből származik. De bizonyíték arra is, hogy az anyanyelv és kultúra megtartása nem feltétlenül akadályozza, vagy fékezi a sikert, a szakmai fejlődést, az ausztrál társadalomba való beilleszkedést. Hunyor István orvosi és egyetemi karrierjének magas íve, kutatói sikerei büszkeséggel töltötték el kis magyar közösségünket és az ausztrál szakmai köröket egyaránt.

Dr Hunyor István, aki életeket mentett meg, akinek rendelője előtt szorongva vártunk sorunkra s akinek szó szerint a kezébe adtuk szivünket, a magyar iskolatáborban éppolyan apuka volt, mint bármelyik másik, tette amit éppen kellett, örömmel egyengette gyermekei útját, személyes példájával gondoskodva róla, hogy kettős identitásuk egészséges egyensúlyban  fejlődjön.

 Az orvos Hunyor Istvánt magyar páciensei sajátjuknak érezték, akinek szemében nem pusztán kóresetek voltak, hanem valódi  egyének, akiknek nem csak a nevét tudta, de megkérdezte hogy van a mama, vagy a legkisebb unoka. Akivel nem volt ritkaság összefutni valamelyik magyar rendezvényen.

Az ausztráliai magyarság hatalmas, kollektív szive fáj, sajog elvesztése miatt. A legjobbak közül is a legjobbat búcsúztatjuk személyében.

Józsa Erika

IN MEMORIAM  DR HUNYOR ISTVÁN MIKLÓS

‘Isten áldd meg a magyart”

A Lavender Bay-i St Francis Xavier templomban február 13-án tartott rekviem misén Dr Hunyor István Miklóst búcsúztatta a magyar Himnusz. Itt mondott tőle búcsút a család, felesége, fiai, menyei és unokái, valamint az ausztrál és magyar közösségek tagjai. István igazi hívő magyar ember volt.

1949-ben érkezett Ausztráliába, 9 éves kisfiúként szüleivel és testvérével, Sándorral az SS Nelly hajón, miután a háború elől menekülve a család több mint egy évet töltött  a németországi Kelheimben.  Édesanyja, Anna ezzel az elhatározással indult útnak családjával:

Megérkezésük után a Bathurst-i menekült táborban helyezték el őket.  Sikerült Sydneybe költözniük és  István hamarosan az Oakhill College tanulója lett, ahol a legjobb laboratóriumokkal ellátott iskolában a kémia és fizika érdekelte különösképpen. Az iskola megadta az alapokat ahhoz, hogy Commonwealth ösztöndíjas lehessen. Orvosi egyetemre jelentkezett és az egyetem után több Sydney-i kórházban is dolgozott, igy a Sydney- Concord, St Vincent’s, Prince Alfred és Royal North Shore kórházban. Szívsebészeten belül a vérnyomás kutatása lett speciális területe. Élete során 170 tudományos írása jelent meg, 13 országban tartott rendszeresen előadásokat különböző egyetemeken, igy pl. Harvard-on is. Magyar egyetemeken magyar nyelven tartotta előadásait.

Nemzetközi elismerést kapott az 1980-as évek végén a szívritmus szabályozó technológiában végzett kutató és feltaláló munkájáért. Népszerű, megbecsült és szeretett tagja volt a magyar közösségnek, sokaknak volt kezelőorvosa. Felesége Sári évekig volt a Magyar Iskola igazgatója, ahová mind a három fia járt. Mindketten rendszeresen jöttek az iskolatáborokba és részt vettek a gyerekek felügyeletében.

István egész életében szerény maradt és hívő ember.  A halál hirtelen ragadta el családja köréből, földi maradványait szülei mellé temették a Macquarie Park temetőben. Isten adjon neki nyugodalmat a feltámadásig.

Ilosvay Egyed Katalin

Ilosvay Gusztáv szobra Dr Hunyor István emléke előtt tiszteleg