Egy Ausztráliába került 1848-as erdélyi szabadságharcos, Farkas Marci emlékére

Az első magyar bevándorlók az 1830-as években érkezhettek Ausztráliába. Sem számukat, sem kilétüket nem tudjuk, legtöbben szerencsét próbáltak az új földrészen, sokan közülük nem maradtak sokáig az ötödik kontinensen.

A második – immár nagyobb csoport magyar emigráns – az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után érkezett Ausztráliába.

A szabadságharcosok egy része – köztük Kossuth Lajos – Törökországba menekült, mások viszont a nyugat szimpátiájában bízva, a német nagyvárosokban vagy Párizsban kerestek biztonságot és politikai támogatást.

Kossuth Lajos 1851-ben amerikai segítséggel elhagyta Törökországot és Londonba menekült. Mintegy háromszáz magyar emigráns követte Londonba, amely a magyar emigráció központja lett.

Sokan közülük azt remélték, hogy a Brit Parlament tagjainál kilobbizhatják azt a politikai támogatást, mely egy kedvező fordulat esetén hazajuttathatja őket. Sajnos csalódniuk kellett. A britek elsősorban a magyar forradalmárok amerikai kivándorlását támogatták. A magyar emigránsok többsége kénytelen – kelletlen elfogadta az amerikai kivándorlás lehetőségét. Egy kisebb csoport viszont még 1852-ben is azt remélte, hogy Európában megváltozik a politikai széljárás és haza mehetnek.

Az ausztráliai (viktóriai) aranyláz híre 1582 januárjában éri el London hírügynökségeit. Ausztrália az új Eldorádónak igérkezett. A brit kivándorlás célpontja most már Ausztrália lesz. A következő év derekán egy maroknyi elkeseredett magyar is hajóra száll és elindul Ausztrália felé. Köztük van a szászvárosi születésű Farkas Marci is, aki báró Mednyánszky Sándor Cézár társaságában, Melbourne kikötőjében ér partot valamikor 1853 végén.

Farkas Marci a szabadságharcban őrnagyi majd később főhadnagyi rangot szerzett és titkos megbízásokat is végrehajtott Kossuth számára. A Kossuthal folytatott emigrációs levelezésében kapitánynak nevezi őt Kossuth, ez feltehetően tiszteletbeli cím lehetett.

1854 körül már mintegy száz magyarról lehet tudni, akik jórészt Melbourne és környékén (Bendigo, Ballarat) telepednek le. (Bendigóban emlékmű is őrzi emléküket)

Az aranyláz csillapodtával többen elhagyják Ausztráliát és azok, akik arányásással próbáltak szerencsét – köztük Farkas Marci is – betelepednek a nagyvárosokba, ahol polgári foglalkozás után néznek.

Farkas Marci, előbb egy dohányboltot nyit Collingwoodban, majd 1882-ben Richmondba költözik, ahol 1983-ban bekövetkezett haláláig él.

Farkas Marci a feljegyzések szerint egy szerethető karakter volt, akit jól ismertek a városban különös ruházkodásáról, akcentusáról és tartásáról. Ruháit nagy gonddal Magyarországról hozatta, ragaszkodott nemzetének hagyományaihoz. Élete vége felé megkeseredett, önmagát azzal vádolva, hogy idegen földön, idegen népek között pazarolta el életét.

Sírja – most már felújítva – emlékhelye kell legyen a Melbourne-i magyarságnak.

(Forrás: Egon F. Kunz, The Hungarians in Australia, AE Press, Melbourne, 1985)

Felújított sírjának avatása: március 15-én, 9.30 órától a Carlton-i temetőben.