A NSW-i Magyar Szövetség esete a koronavírussal
A 2020. év mindannyiunk számára, eddig soha nem tapasztalt változásokat hozott. A koronavírus miatt hozott korlátozó rendelkezések mindennapjainkat és terveinket is befolyásolták.
Február második felében még nagyban készültünk Trianon 100 éves évfordulójára. Nagyszabású, rangos rendezvényt terveztünk, amit a NSW-i Parlamentben tartottunk volna meg. Bárány Márta alelnök tárgyalt, levelezett, intézkedett, az Ausztráliában szolgálatot teljesítő diplomáciai testületek képviselői kivétel nélkül mind a meghívottak listáján voltak. A Trianon Társasággal közösen terveztünk, a NSW-i Szövetség rendezte volna a parlamenti, a Trianon Társaság a DMSZ-ben való megemlékezést. Meghívót küldtünk Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak.
A rendezvények mellett Szövetségünknek vannak kevésbé látványos, de igen fontos feladatai, mint például a magyar közösség múltját, történetét tartalmazó dokumentumok megőrzése és hazajuttatása Magyarországra.
A Mikes Kelemen Programon keresztül kértünk egy megfelelő szakembert aki elvégezze a Csapó Endre hagyatékából még el nem küldött iratok (melynek nagyrészét saját maga elküldte még életében a Lakitelek Alapítványhoz) és a Kardos Bélánál lévő több évtizedes irattár feldolgozását, illetve digitalizálását. Az Államtitkárság értesített, hogy találtak egy szakembert, Janovszky Tamás személyében. Mostmár csak az kérdés, hogy mikor lesz lehetséges a kiutazása.
A Magyar Iskola a terveknek megfelelően haladt a március 15-i ünnepély megrendezésével. A március 29.-re tervezett Taste of Hungary piknik szervezése is sinen volt. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai is egy személy kivételével megérkeztek.
Közben a Covid 19 járvány elérte Európát, az Egyesült Államokat, majd Ausztráliát is. Az utolsó héten mi is le kellett állítsunk minden tervezett rendezvényt.
Kemény hetek után, mikor a tilalmak enyhültek, úgy döntöttünk, hogy mégis megtartjuk a Trianon évfordulót a DMSz székházban június 4.-én a megengedett 50 személy részvételével.
Március közepétől júliusig emailen keresztül tartottuk a kapcsolatot az egyesületekkel.
Időközben sok nehéz és fontos döntést kellett hozni.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság még márciusban értesítette az itt lévő KCSP ösztöndíjasokat, hogy aki haza szeretne menni, még van rá lehetőség. Akkor mind az 5 ösztöndíjas úgy határozott, hogy itt maradnak. A Kengugró Tánccsoporthoz már nem tudott ide utazni a tánctanár, mert későn kapta meg a vizumot.
Három ösztöndíjas február elején érkezett 9 hónapra. Ők maradhattak. A két egyházi ösztöndíjasnak – Czifra Bálintnak és Varga Adalbertnek – május végén járt volna le a 9 hónapos kihelyezése. Ők is szerettek volna év végéig itt maradni, tartózkodásuk meghosszabbítását a fogadó szervezetek és Szövetség is külön levélben támogatta, de sajnos az Államtitkárság a bizonytalan helyzetre való tekintettel mégis visszarendelte őket. Magyarországról, interneten folytatták munkájukat.
A szokásos rendezvényeket, mint például a már három éve, havonta megrendezett nagyon népszerű Szórakoztató Kávéházat virtuálisan folytattuk: ki-ki érdeklődése szerint válogathatott az interneten látható filmek, múzeumok, koncertek, kiállítások között. Az év második felében viszont már megtarthattuk a személyes összejöveteleket. A Kaszinó összejöveteleit is sikerült a második félévben kétszer megtartani.
A járványügyi szigorítások miatt az augusztus 20-i Szt.István ünnepély elmarad, ki-ki egyénileg ünnepelt, amihez hozzájárult az a nagyon szép, műsornak beillő, virtuális program, amit kiküldtem kb 200 email címre.
A Hősök napját sem tudtuk megtartani május végén.
Végre az október 23-i Forradalom és Szabadságharcról való megemlékezést sikerült egy igen nívós műsorral megtartani. A több hónapi bezártság után nagyon sokan eljöttek. Vendégünk volt Dr. Mikola István nagykövet, Szekeres Győző, újonnan kinevezett Sydney-i konzul, valamint a Sydney-i konzulátus munkatársai Szabó Zoltán külgazdasági attaché és Bagi Zoltán rendszergazda. A magyar állam részéről Dr. Mikola István nagykövet úr ünnepélyes keretek között kitüntetéseket adott át Dr. Hangay György, Soós András, Gáspár András és Kozák György uraknak.
Az év második felében a Szent László Társaság (1861) és Rend is meg tudta tartani évi avatását. Lovaggá avatták Gáspár Andrást és Soós Gábort.
Az Adelaide-i Magyar iskola Zoom-on rendezett online ballagása már nem is számított újdonságnak. A diákok az ország különböző városaiban élnek ezért a tanítás és az érettségi vizsgára való felkészítés is évek óta Interneten történik Szabó Ágnes igazgató szeretetteljes szakértői irányításával. 2020-ban Ausztrália különböző államaiból 7 diák érettségizett magyar nyelvből.
A Sydneyi Magyar Iskola viszont igazi ballagó bankettet rendezett a DMSz székházban. Ballagó diákok: Kónya Renáta Dorina, Tottszer Tamás, Toth Vivien, Csizmadia Nathan, Zsigoszki Lorant, Pasko David.
A Vitézi Rend fennállásának 100 éves évfordulójáról emlékezett meg a Vitézi Rend Ausztrália és Új Zéland törzsszéke ahol v.n. Tassányi József Törzskapitány úr jubileumi kereszttel tüntette ki Kardos Béla, Gáspár András, Vass Sándor urakat..
Novemberben kerekasztal megbeszélésre hívta össze az újonnan kinevezett Sydney-i konzul, Szekeres Győző a Sydney-i aktív egyesületek vezetőit.
Tekintettel a rendkívüli egészségügyi helyzetre, a IX. Diaszpóra Tanács évi ülése online térben, Zoom ülésen valósult meg, melyen a Szövetséget képviseltem. Az ott elhangzott Zárónyilatkoztot csatolom.
Ez a rendkívüli év, mely világszerte annyi szenvedést okozott, szívünkhöz közelálló ügyeket is érintett. Bőjte Csaba testvértől jött egy megkeresés, miszerint a világjárvány annyira lecsökkentette az adományokat, hogy szélnek kellene eresszen háromezer gyermeket, mert nincs miből fenntartani az otthonokat.
Azonnal akcióba lendültünk, Csaba testvér levelét azonnal elküldtük több száz emailen, Facebook-on, honlapon elérhető helyre. Nem régen kaptuk az örömteli köszönő levelet Déváról, hogy felhívásunk eredményeként ötvenezer dollárnak megfelelő anyagi segély érkezett a megadott bankszámlára.
A magunk gondjaival még csak ezután kezdünk foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy az elmaradt rendezvények kimaradt bevételeit hogyan tudja majd pótolni a Szövetség? A belépődíjakból tudtuk ugyanis fedezni a rendszeres kiadásokat és ebből tudtuk tavaly támogatni a Magyar Iskolát és a Cserkészetet is ezer-ezer dollárral. Az elmúlt évben még a szokásos évi piknikünk is elmaradt.
Hogy a koronavírus mennyire maradandó nyomot hagy a már amúgy is megfogyatkozott magyar közösségben, egyelőre még senki nem tudhatja, de az elmúlt év második felében rendezett programok azt bizonyítják, hogy a magyar közösség jobban igényli és értékeli mint valaha a különböző magyar rendezvényeket. Szeretnek találkozni egymással, és még jobban értékelik most, miután megszenvedték a hiányát. Ezt bizonyítják teltházas rendezvényeink.
Az elmúlt esztendő engem is próbára tett. Olyan feladattal álltam szembe, amilyennel egyetlen közösségi vezető sem találkozott eddig. A döntések, intézkedések mellett, a tilalmak, elszigeteltség hónapjaiban valahogy össze is kellett tartanom ezt a közösséget. Segített, hogy hosszú évtizedek alatt nagyon jól kiismertem Sydney magyar társadalmát, ismerem igényeiket, érdeklődési körüket. Emailen, Facebook-on elhalmoztam őket friss hírekkel, magyar filmekkel, kiállításokkal, hangversenyekkel, novellákkal, versekkel. Több elismerő, köszönő választ is kaptam ezekért a küldeményekért
Természetesen a virtuális világ nem tudja pótolni a személyes kapcsolatokat, és az idősebbek közül sem mindenki tud megbarátkozni az új kommunikációs eszközökkel. Az üzenet azonban valahogy megtalálja az útját hozzájuk is, hiszen amikor össze lehet jönni, olyanok is megjelennek, akiket esetleg már évek óta nem láttunk.
Mindentől függetlenül hinnünk kell, hogy a világ sorsa jobbra fordul, és benne a mi kis magyar társadalmunk is újra élheti megszokott közösségi életét. Addig is, ha megfogyva bár, de törve nem – a Jó Isten segítségével – tesszük amit, ahogyan lehet.
Rozgonyi Magda,
a NSW-i Magyar Szövetség elnöke
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!