Gyakori beszédtéma a két nemzet egymáshoz való viszonya. Egyesek abban a hitben élnek, hogy a szlovákok soraiban általános a magyargyűlölet és a magyarok köreiben is eluralkodott a szlovákok gyűlölete – pedig ez nincs így. Noha mindkét nép soraiban vannak a másikat nem szívelők, de nem ez a jellemző. A szlovák és a magyar emberek többsége nem utálja egymást.
A két ország politikája azonban – ha a külvilág felé azt a látszatot igyekeznek is közvetíteni, hogy döntéseik a két nép közötti kötelék erősítését célozza – olykor inkább indulatokat kelt. A másik nemzetet becsmérlő kevesek gondolatvilágára sejthetően hat a politika. Miért nem ügyelnek rá, hogy véletlenül se hergeljék a másik népet? Mert az állítólagos gyűlölet témáját fel-felhozva hatékonyan elterelhető a figyelem a politika más témákban hozott rossz döntéseiről. A lakosságtól meghatalmazást kapott közügyvivők végre beláthatnák, csak az viheti igazán előre az országot, ha a határon belüli teljes népességet, eltérő őstörténetek és kultúrák ellenére egy egésznek tekintik (mert hiszen mindegy hogy valaki magyar, szlovák, ruszin, német, zsidó vagy cigány, egyenrangúak vagyunk). Ettől messze vagyunk. A szlovákiai magyar pártoknak sokáig még annyi sem sikerült, hogy legalább a magyarokért összetartsanak, utóbbi időben ez ment: fogjunk össze; inkább ne, mert ti nem azt akarjátok, amit mi; fogjunk össze ketten a harmadik nélkül; mégis mind fogjunk össze, csak jussunk már oda a legnagyobb bársonyszékekhez. A Magyar Közösség Pártja, a Most-Híd és az Összefogás most Szövetség – Magyarok, nemzetiségek, régiók néven áll össze. Meglátjuk. Nagy eséllyel ebből is csak ideig-óráig lesz látszatösszefogás, hisz megegyezésük alapja: egy néven folytatják – hangoztatva hogy a közös magyar érdekképviseletért –, de a párton belül három irányzat lesz. Ez ám az összhang! Egyben igazolták egyetértésüket, belátták, a felnőtt-játszótérre, a kormányba jutásért kizárólag úgy érdemes játszaniuk, ha mindenkinél lesz egy lapát (itt senkit nem lepett meg, hogy az MKP-nál lesz a legnagyobb) és a vizezett homokozóban együtt kezdenek várat építeni. Jó lenne nem elfelejteniük, a víz hamar elpárolog és a közös homokvárat onnantól hamar széjjelfújja a szél ereje.
Szlovákiában 2021-ben folyik a népszámlálás. Most először a nemzetiség kérdése után második nemzetiség is megjelölhető. Végeredmény leghamarabb év végén lesz. Ami bizonyos, Szlovákiában fogy a magyar. Ám ettől még felháborítja a józanul gondolkodókat, amikor egyesek győzködnek, milyen nemzetiségűnek valljam magam. Azt én tudom. Nekem senki ne akarja megmondani, mit érezzek. A politikusoknak olyan lépéseket kellene tennie, amelyek minden itteni magyarnak elfogadhatók és arra válaszul majd őket választják, velük értenek egyet. Ha erre képtelenek az egyrészt az ő ügyetlenségi bizonyítványuk másrészt ne várják a választók támogatását.
A politikával ellentétben a hétköznapok embere nemzetiségtől függetlenül tesz a békés együttélésért. Szlovákiában és Magyarországon is sok szlovák és magyar család él baráti viszonyban és fel sem merül, hogy azt keressük, kinek hol volt az őshazája, első vezetője, stb. Egyszerűen élünk egymás mellett, „karöltve”. Nekem is van szlovák szomszédom és szlovák barátom, akikkel jól megvagyunk, ha kell, segítjük a másikat. A nemzetek között széthúzást eredményező politikai ostobaságok ellenére a lakosság többsége tudja, érti, belátta – és a COVID-19 betegséget okozó világjárvány még inkább erősítette a segítségnyújtás fontosságának megértését –, kifizetődőbb az összetartás. A Szlovákia számos településén egymás mellett és együtt élő szlovákság és magyarság a hétköznapokban többnyire rá se hederít a politika szavaira. Mi a lehetőségekhez mérten együttműködve, egymás életét nem nehezítve és legfőképpen a barátságban élésért teszünk. A lakosság jelentős többsége érti, nem magunk tehetünk arról, hogy a két nép gyermekeit a múltban, néha erőszakkal, ide-oda rángatták, telepítették. Mi oda születtünk, ma ott élünk, ahová az egykori politikusok meggondolatlan, rossz döntései kényszerítették elődeinket. Ettől függetlenül napjainkra a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok többsége megbarátkozott ezzel az élethelyzettel és illeszkedünk, idomulunk a körülményekhez.
Napjainkban jó néhány szlovákiai magyar család dönt úgy, gyerekük jövőbeli itthoni könnyebb boldogulására gondolva szlovák nyelvű alapiskolába íratják csemetéjüket, mert azt gondolják, úgy könnyebb az út a szlovák nyelvű közép- és felsőoktatásba. Ám ettől még a magyarságukat ők sem tagadják meg és nem is felejtik el. Egyesek persze háborognak ezen, feleslegesen, mert e szülőket sem szabad elítélni, hiszen szabad világban élünk.
Az itteni magyarságot nem zavarja, hogy nyelvünkbe belekeverünk szlovák szavakat. Nálunk a virsli párky, a szelep ventil, a szabadidőruha tyepláki. Máskülönben azt szokás hangoztatni: ahány nyelv annyi ember. Akkor a szlovákiai magyarokat miért nézi le néhány magyarországi csak azért, mert használjuk ama nemzet nyelvének szavait is, akikkel közösen egy országban élünk? Mi ettől nem vagyunk kevésbé magyarok. Mi is magyarok vagyunk, csak éppen alkalmazkodunk, ugyanakkor igyekszünk megérteni egymást a szlovákokkal. Magyarországon volt rá példa, furcsán néztek rám csallóközi kiejtésemért. Dühít, hogy míg a székelyek beszédét ízesként szokás dicsérni, az én csallóközi magyaromra, nekem ezt még nem mondták. Pedig aki valóban ismeri a csallóközi nyelvjárást, az tudja, a miénk is ízes magyar. Én is magyar vagyok. Megkockáztatom, talán még magyarabb a magyarországiaknál, mert miközben nekik természetes hogy magyarok, nekem naponta tennem is kell a magyarságomért.
A szlovák magyar viszonyhoz végül néhány mondat rímbe szedve:
„Háborús” idők
Két nép egymás mellett élhetne akár békében,
Ám, ha úgy támad, csatározik Isten nevében.
Esztelen szócsata és robbanékony emberek,
Észre sem veszik, talán már túlzásba is estek.
Lehet, hogy igazából nem is a nép akarta,
Politika – csak saját nagyságát magasztalta.
Végre nekünk is el kéne magunk határozni,
Jobb lenne végre-valahára békében élni.
Eltökéltség, végül is mi az? Csak rajtunk múlik,
A politika egyszer talán felénk is nyúlik.
Csibrányi Zoltán
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!