Dee Why Beach, 2021 február 20. Néptelen partokhoz szokott szemem káprázik, vagy valamiféle délibábot látok? Pislogni sem merek, nehogy eltűnjön. Nem csalás, nem ámítás, tele a part emberekkel, és sehol egy darab rendőr, aki büntetéseket osztogatna. Az ausztrál szörfkultúra látványos elit szörfhajós versenye azokat a régi szép időket idézi, amelyeket visszasírunk. Goodbye, Covid! Avagy: így néz ki az alagút túloldala!? Az oltásokat nálunk még el sem kezdték, s máris ilyen magabiztosak vagyunk? Vagy csak kihasználjuk a pillanatnyi szabadságot, teljes tudatában annak, hogy minden előrejelzés, figyelmeztetés nélkül, bármikor visszavezényelhetnek bennünket a falak, a maszkok mögé? Hiszen a nagy vízen túl a világ többi része még mindig próbálja a lélegzetét visszatartani, elviselni újra és újra a bezártságot, s már nem is egy, de két maszkot vesz fel ha az utcára merészkedik. Félő, hogy túl hamar felejtünk, a belénk sulykolt rutint könnyen feladjuk, pedig éppen most, mikor az országban nincs egyetlen helyben szerzett megbetegedés sem, rajtunk múlik, hogy a követkető támadás ne találjon rést a védőpajzsunkon. Közben azért ne felejtsünk el örülni sem, legeltessük szemünket a hullámokkal viaskodó hajókon, találgassuk melyik fut be elsőnek.
Józsa Erika
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!