Csibrányi Zoltán: Január 25. – legyen ez a nap az Én-nap

Január 25. – legyen ez a nap az Én-nap

 Én-nap? Miért is? Írásomból kiderül.

Régebbi korokban leginkább vallásokhoz kapcsolódtak jeles napok. Új jelenségként, az utóbbi évtizedekben egyre-másra gyarapszik a világnapok száma. Miért? Divatból. A seregnyi között kijelöltek napot olyasmiknek, amelyekre lehet mondani, hogy van, vagy legalábbis lehet értelmük, valamilyen érdemi hozadékuk. Ilyennek tekinthető a magyar kultúra napja is, amely jó alkalom kultúránk és művészetünk népszerűsítésére, megmutatni a felnövekvő generációknak a múltbeli tárgyi és szellemi értékeket, beszélni a gyökerek fontosságáról; nem mintha erre nem lenne megfelelő az év minden napja. Hátterükben sokszor a figyelemfelhívás áll. Például a víz világnapjának kitűzött célja ráirányítani a figyelmet az édesvízkészleteket fenyegető veszélyekre és hogy mennyire fontos fajunk jövője szempontjából is a tiszta víz.

Bizonyos napokból anyagi haszon is adódhat, különösen igaz ez az élelmiszerekhez kötöttekre (szalonna, sült gesztenye, vattacukor…), amelyeket az élelmesek meglovagolnak. Jelenkorunk abszurditásaként némelyik egészen elképesztő, sőt nevetséges (pacsizás, zselés féreg cukorka, törülköző, közterületen alvás, nadrág viselése nélküli nap). Vannak csupán egyes országokban számon tartottak és vannak nemzetközileg is hivatalosan elismert jeles napok. És hivatalosan sehol el nem ismert napokról is hallani. Ezekbe belegondolva gyakran az az ember érzése, hogy a névtelen kiötlő poénnak szánta, de a világhálón elterjedt a híre és úgymond fennmaradt. Mind több az olyan, amelynek az égvilágon semmi értelme, hasztalanok. Így, bár van kéretlen üzenet-ellenes világnap is, ettől azok még, amíg internet lesz, biztosan nem szűnnek meg. A semmitmondó üzenetek napja is értelmetlennek tűnik. Sok esetben azt sem lehet tudni, kihez fűződik kiötlésük, mint „a káosz sosem hal meg” nap. Ezek valószínűleg csak azért váltak – kétségtelenül nem fontos valósággá –, mert egyszer valaki úgy döntött, már miért ne legyen ilyen is.     Tudták, van kijelölt napja a kavicsgyűjtésnek is? Kérdés, mire jó ez? Jobban belegondolva teljesen felesleges a kérdés.

Térjünk rá az Én-napra. Miért legyen? Kifejezetten az okszerűtlen napokra adott válaszreakcióként. Mert jelen korunkban bárminek, lassan már a gyógyszerrel kiirtott, egyébként emberpusztító parazitáknak is lesz világnapja. Hát akkor önnek, tisztelt olvasó, önnek, nekünk is legyen végre egy kiemelt napunk, amely csak rólunk szól, de úgy, hogy az azon a napon önmagunkra fordított idő kiélvezése közepette se bántsunk meg senkit (mert sajnos ez egész évben gyakori), hiszen e napnak minden ember személyes kis világában kizárólag őróla kell szólnia. Ezennel – hivatalossá teszi-e valaki vagy sem, de én akkor is – megjelöltem erre a célra január 25-ét. Legyen ez az én napom. Legyen ez az ön napja. Legyen ez minden egyén saját napja.

Csibrányi Zoltán