Ha egyetlen szóba próbálnám tömöríteni az elmúlt évet, az a szó „bizonytalanság” lenne. Valahogy ez vetült rá a mindennapokra. A tilalmak, változások olyan hirtelen jöttek, hogy nem lehetett semmit előre tervezni.
Ugyanakkor minden rossznak van valami jó oldala is. A beszűkült láthatár, a sötét valóság a képzeletet, a fantáziát kreativitást serkentette. Elég, ha csak arra gondolunk, ahogy a vesztegzár alatt levő nagyszülőket rajzokkal, ablakuk alatt rögtönzött „szerenáddal” köszöntötték a gyerekek.
De, hogy az én korosztályomnál maradjak: a kézzel írott leveleket őskorából hatalmas lépéseket tettünk az internet meghódítása terén. Nem volt kiút, hiszen csak igy tudtuk tartani a kapcsolatot vesztegzár alatt tartott szeretteinkkel, szabad mozgásuktól megfosztott barátainkkal. Azok is megtanulták a Zoom, Viber és Facetime használatát, akik korábban irtóztak a kacifántos telefonoktól.
Nekünk, férjemmel a tilalmak okozta bosszúságot néha új felfedezések kárpótolták. Például a „régi életünkben” konditerembe szokunk járni, kicsit mozogni, no meg utána kávézni, ismerősökkel beszélgetni. Miután ez a lehetőség megszűnt, kezdtük körbesétálni a környékbeli parkokat. A mozgásra szükség volt, ugyanakkor feltérképeztük hol vannak olyan kávézók, ahonnan papír-pohárban el lehet vinni a kávét és padok is vannak a közelben, ahova találkozót beszélhetünk meg barátainkkal. Igy a covid- távolság szigorú betartásával néhányukkal mégiscsak találkozhattunk, elbeszélgettünk. Szép helyeket fedeztünk fel, ahová különben valószínűleg soha nem mentünk volna el. Nagy szerencse, hogy Sydney parkjaiban többnyire nemcsak padok, hanem néhol még asztalok is vannak. Ilyen apróságoknak most nagyon tudunk örülni…
Aztán voltak sajnos nagyon szomorú pillanatok is. Baráti körünk egyik tagjának a temetésre a létszámkorlátozás miatt nem tudtunk elmenni.
Nagyon hiányzott az is, hogy a magyar ünnepeket nem lehetett méltóképpen megünnepelni. Ezek egyben alkalmat adtak a találkozásokra is. Vannak, akikkel csak az Erzsébet vásáron vagy az ünnepélyeken szoktunk találkozni, de akkor viszont jót beszélgetünk.
Őszintén remélem, hogy az idei rendezvényeket, kezdve március 15-tel, már meg lehet tartani, és minél többen, személyesen részt tudunk venni rajta. Remélem, viszontlátom majd mind a régi kedves arcokat s az élet megy tovább.
Kolozsi Erzsébet
Rádió Mozaik Sydney közösségi rádió munkatársa, Tótágas csevegő történelmi podcast szerkesztője.
Kolozsi Erzsébet és férje
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!