Hétköznapi élet a vírus árnyékában

Bejegyezve 2021/02/16 Szerző admin — 1 hozzászólás ↓

A COVID-19 betegséget okozó új típusú koronavírus miatt kialakult világjárvány 2020-tól rányomja bélyegét az emberiségre. Csak néhány csendes-óceáni szigetországban nem bukkant fel máig sem a vírus a korai teljes lezárásnak, külföldiek beutazása tiltásának köszönhetően, ám ott is megszenvedik a helyzetet, mert nekik a turisták viszik a bevételt, amitől most elesnek. Szlovákia eleinte remekelt a védekezésben, ma a helyzet siralmas. Az első hullám – amikor még hatékonyan védekeztünk.

Nálunk az első fertőzéses esetet tavaly március 6-án jelentették. A kormány gyorsan, szigorúan intézkedett. Néhány napra rá újraindult a határellenőrzés, június első napjaiig csak szlovák állampolgárok s tartózkodási engedéllyel rendelkezők jöhettek be, rájuk is 14 nap karantén várt. Iskolákat, óvodákat bezárták. Lezárták nemzetközi reptereinket, leállították a személyszállító busz-, vonatközlekedést. Volt, amikor csak élelmiszerüzletek, gyógyszertárak, drogériák, állateledeles boltok maradhattak nyitva, vásárlók létszámát korlátozták. Hetekig álltak a gyárak. Azok jártak munkába, akik feladatát lehetetlen otthonról elvégezni. Ezeknek hála azt mondhattuk, országunk mindent megtesz a vírusterjedés visszaszorítása érdekében. Tavasszal – a lakosságszámra vetített halálozási ráta alapján – a legjobban álltunk Európában. A célratörő szigorítások, korlátozó intézkedések hatásossága megnyugtatónak tűnt. Dunaszerdahely utcái is hetekig szinte üresek voltak, városi buszok, taxik is álltak. Esténként a csöndet csak az időjárásból adódó hangok törték meg. Ám a lakosság belátta, mindez értünk van. Mindenki türelmes volt. Betartották a kért kétméteres távolságot, emiatt a pénztáraknál többet várakoztunk, de senki nem morgolódott, polcok között az előzékenység volt jellemző, ha valakik mégis koccantak máris mindkét fél részéről elhangzottak az elnézések. (Sok országban másfél méteres távolságtartást kérnek, e téren nálunk kezdettől nagyobb a szigor.) Maszk beltérben kezdettől kötelező, egy időben utcán nem kellett, de hamar újra kötelezővé tették. Ebben politikusaink is példamutatóak. Szlovák tv-csatornák műsoraiban is szinte csak maszkost látni, sokszor a képernyőn egyedül látszó hírolvasó is viseli. A szigornak volt látszata: hónapokon át az összes elhunytak száma a harmincat sem érte el.

A második hullám – meglett a nyári enyhítés eredménye

A politikai döntéshozók óvatosságra intettek, nem javasolták a külföldi utazást, de nem tiltották. Egyesek egy nyarat nem bírtak külföld nélkül, mentek ahová lehetett. Augusztusban jött a második hullám. Ősz elején már látszott a nemtörődöm csavargások eredménye, egyre több fertőzöttségi eset igazolódott, a COVID-19-es halottak napi száma is ősztől nő igazán. (Más államokhoz hasonlóan nálunk is sejthetően a gazdagabbak utazgattak, ahogy általában. Ebből eredően mondhatjuk, a Föld lakosságának vagyonosabb hányada sokkal nagyobb részben felelős a vírus terjedéséért.)

Karácsonyozás helyett irány a síterep

Karácsonyra szigorítottak, ám furán: sípályák működhettek szilveszter éjfélig, hotelekben utána is maradhattak az ott lévők, igaz, a jelenlét 72 óránál nem régebbi negatív teszthez volt kötve. Rokonlátogatás korlátozottan volt engedve, de sokan semmibe vették a kérést. A Szlovák Köztársaság Közegészségügyi Hivatala karácsony előtt kiadott rendelete értemében, ha a COVID-19-pozitív személynek nincs kit megkérnie bevásárlásra, ő is mehet boltba FFP2-es maszkban (máig érvényes). Nem meglepően sokan kimerészkedtek otthonukból. Nyílt teret kapott a terjedéshez a vírus. Karácsony óta számos olyan nap volt, amikor száznál több ember halt meg a vírus miatt (2021. február 15-ei adatok szerint igazoltan a vírusfertőzés szövődményeibe már 5952-en haltak bele). A nyári lazítás után meredeken romló helyzet dacára kevésbé szigorú korlátozások léptek életbe, mint amilyenek az első hullám idején voltak. Közben a kormányfő többször a kormány egyik-másik tagjára hárítja a felelősséget, máskor a nem elég óvatos lakosságot hibáztatja (ez mondjuk így is van!). De ha valaminek a lehetősége tiltva lenne, többség nem tenné, viszont ha nem tiltott, meg fogják lépni, méghozzá a tömeghatás miatt sokan.

Egyre kevesebben gondolnak az egyéni felelősség hasznosságára

A lakosság jelentős része ma magasról tesz az egyéni felelősség fontosságára. Kesztyű nem kötelező amióta mindenhol kötelező a vevőknek, ügyfeleknek fertőtlenítőt biztosítani – csakhogy a többség nem használja. Én hiába fertőtlenítek a bejáratnál, ha bent mindent összetapogatnak az esetleg fertőzöttek is. Így kerül veszélybe az is, aki szeretné óvni magát. Ezért gyanítható, a tavasszal szigorúan betartatott kesztyűviselés hozzájárulhatott, hogy a kezdetektől hónapokon át az egyik legjobban védekező országként alig pártucat embert veszítettünk el.

Egy kis tudomány

A Scientific Reports 2021 januárjában közölte magyar és ausztrál kutatók eredményeit (az egyik mobiltelefon-gyártó által nyilvánosan közzétett mobiltelefonos mozgási adatokból kiindulva vizsgálták 9 európai állam tavaszi korlátozó intézkedései s az emberek magatartásának összefüggéseit), amelyek szerint igen fontos a lezárásokról szóló döntések gyors meghozatala, mert néhány napos késlekedés is több halálesethez vezet. És minél jobban csökken az emberek mozgása a járványcsúcs után, annál hamarabb kezd csökkenni a halálozások száma.

Az országos tesztelés lenne a megoldás?

A kormányfő ötletét megvalósítva tavaly a világon elsőként nálunk történt meg, egy ország a 10 év feletti és a 65 év alatti teljes lakosságot tesztelte antigén gyorstesztekkel. Szerinte az országos antigén tesztelés az „atombomba” a koronavírus ellen, a kellő számú oltóanyag megérkezéséig ez segíthet Szlovákián. Második forduló is volt, noha a szakmai konzílium nem javasolta az országos megtartását. 2021-ben már volt további négy tömeges tesztelés, s lesz még több is. Közben oly gyorsan változnak a szabályok arra vonatkozóan, kinek, mikor, hol, mit lehet és kinek, mikor, hol, mit nem lehet, hogy nehéz követni. És sok a kivétel, némelyik olvastán az ember agya megdöccen egy pillanatra, például: Munkába csak negatív eredménnyel lehet menni, de élelmiszerüzletbe nélküle is – tán kenyérvásárláskor egy fertőzött nem fertőz? Ha egyedül sétálok, kell negatív teszt, de kutyát sétáltatónak nem kell – kutyatulajdonos nem lehet fertőzött s így fertőző?

A lakosságnak tele lett a hócipője…

Ma az állampolgárok a tavaly tavaszihoz képest szöges ellentétben álló módon állnak hozzá a – jelenleg nagyon rossz – helyzethez. Sokaknak elege lett a kormányfőből, akit durcás, hibát csak másokban meglátó, azokat sértegető, járványügyi szakértők véleményére sem mindig hallgatóként jellemeznek. A megszorítások, munkába járás lehetőségének korlátozása is sokakat bőszít már. Ebben az is közrejátszik, gyarapszik a pénzhiányban szenvedő családok száma, az Európai Unió statisztikai hivatala (Eurostat) szerint szlovákiai családok ezreinek nincs pénze, hogy kellően felfűthessék otthonukat (Szlovákiában most épp mínuszok vannak éjjel-nappal). Oktatás hosszú ideje interneten keresztül történik. Sok tanár, szülő és gyerek úgy érzi, a számítógép képernyőjén keresztüli tananyagátadás s pláne annak befogadása nem elégséges. Képernyőt figyelve hamar oda a figyelem. Sok szülőtől hallani, gyerekének gond a leckék megértése. A hónapokig otthon levő gyerekek ki nem igazán mehetnek, egyrészt az online tanórák miatt, s nincs is hová, minden zárva. Kortársaik közötti valódi lét hiányát is érzik. Sok szülőnek azon is fő a feje, miként oldják meg, alsó tagozatos gyereküket ne kelljen egyedül otthon hagyni egész napra, míg ők munkában lesznek. Ugyanakkor továbbra is meg kellene érteni, nagyon nagy a baj, ezért az enyhítés, a nyitás csak tovább rontana az így is kifejezetten rossz helyzeten. Az elmúlt héten Szlovákiában volt a legmagasabb a világon a halálozási arány a lakosság számához viszonyítva. Most újra erősödnek a korlátozások, szigorítások, például: február 17-től a világ bármely országából hozzánk érkezőknek 14 napos karanténba kell vonulni, kérhetnek állami karanténban való elhelyezést.

Mégsem annyira remek ötlet, ha nem járhat be az ember a munkahelyére

Utóbbi évek felkapott témája, hogy a digitalizációé, távmunkáé, otthoni munkavégzést lehetővé tevő cégeké a jövő. A világjárvány okozta helyzet megmutatta: ez az út bajokkal járhat. Pár hónap munkahelyre járást helyettesítő otthoni munka, az állandó otthonlét ráébresztette a világot, fajunk társas lény, szükségünk van a minden érzékszervünket igénybevevő valódi világra, személyes kapcsolatteremtésre ismerősökkel és idegenekkel. A képernyőbámulással töltött mű (virtuális) világban való kényszerű lét, amely kiszakít a természetből, hónapok alatt világszerte milliókat tett idegessé, lehangolttá, szorongóvá, ami végső soron betegségekhez is vezethet, hisz lelki egyensúly nélkül nincs testi egészség sem. Képzelhetjük, mi lenne, ha ez a „képernyős hétköznapok” válna széles körben elvárássá. Nagy eséllyel az emberiség jó része belebolondulna, ha nem is szó szerint, de ugye érthető…

A hétköznapok megélése, munkába járás, barátok, rokonok

Cikkírói munkám mellett más területen is dolgozom. E munkaköröm feladatait – évtizedek óta egy irodaház műszaki részlegén – nem tudom otthonról elvégezni, ezért mindig magamnál kell tartanom a munkáltatómtól kapott igazolást (és az aktuális negatív teszteredményről szóló papírt), amellyel, ha a rendőrség megállítana, bizonyítani tudom, muszáj munkába mennem. Sajnálom, hogy nem találkozhatunk barátokkal, ismerősökkel. Azonban erre nem azért nem kerítek sort, mert a kávézók, klubok, galériák, múzeumok, színházak, mozik s minden hely zárva, ahol amúgy emberek gyűlnek össze divatos kifejezéssel társadalmi életet élni, hanem mert józan gondolkodásúként tisztában vagyok a veszéllyel, ezért egyelőre lehetőleg senkivel nem találkozom személyesen. Otthon sem fogadunk senkit feleslegesen. Elsősorban mert egy háztartásban élek édesanyámmal, az ő egészségének megóvása érdekében igyekszem minimalizálni a megfertőződés lehetőségét. Köztudott, tünetmentesen is fertőzhet valaki, s annak eshetőségét is el akarom kerülni, hogy esetleg én vigyem a bajt máshoz, mert életem végéig nyomasztana a teher, ha olyan betegedne meg vagy hunyna el, akinél napokkal korábban jártam, ezért én sem megyek senkihez. Biztos vagyok kisszámú barátságaim erősségében, hogy nem múlnak el attól, ha ily vészterhes időben előbbre helyezzük saját családunk biztonságát a személyes kézfogások, beszélgetések helyett. Korábban alig használtam a mobiltelefonom, ma újra és újra körbehívjuk egymást a másik hogyléte felől érdeklődve barátokkal és a rokonsággal egyaránt. Azt is sajnálom, most nem bővülhet az általam meglátogatott szlovákiai és külföldi kastélyok és várromok listája, de ezek is megvárnak a járvány után.

Mi a helyzet a kultúrával, és a szlovákiai magyarsággal?

A kulturális rendezvények személyes megjelenéssel egybekötött megtartása is tilos, esetleg az online térben valósulnak meg. Ez nem jelenthet gondot egy nemzetnek sem, a szlovákiai magyarság megmaradásának ez nem lehet akadálya. Nem az utóbbi évben elmaradt rendezvényeken fog múlni, hogy ki vallja magát magyarnak Szlovákiában (idén népszámlálás lesz nálunk, amelyen most először két nemzetiség is megjelölhető). Erre nézve sokkal inkább negatívan befolyásoló tényező lehet az itteni három magyar párt egymás közötti szüntelen torzsalkodása, az, hogy elfelejtik az elvileg közös célt, hogy ne elsősorban a bársonyszék melegéért akarjanak a parlamentbe kerülni, hanem a szlovákiai magyar lakosság érdekeinek képviseletéért. A szlovákiai magyar politikusok többségéről sok itteni magyar úgy gondolja, nem értünk harcolnak egymással, hanem azért, kié legyen a zsírosabb bödön. Ez idővel akár oda is vezethet, hogy a magyar nemzetiségűek egy része inkább szavaz majd valamelyik értelmes szlovák pártra.

A határokon átívelő ellenőrizetlen jövés-menés veszélye

Gyakran halljuk, ezt-azt nem lehet majd ezután úgy folytatni, ahogy előtte megszoktuk. Van benne igazság. A mostani világjárvány esete bizonyítja, az ellenőrizetlen emberhömpölygés nem vezet jóhoz. Ahol alaposabb ellenőrzés van, ott már a határon kiderülhet, ha valaki fertőzött s azt vissza lehet fordítani, vagy karanténba lehet küldeni. Meg kellene fontolni, nem lenne-e jobb a határokon a mindenkori szigor? Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül a tény, a globalizáció korában a szigorú állandó határellenőrzés híján működő államok a jövőben is ki lesznek téve annak, hogy egy felbukkanó új vírus (ami biztosan lesz még) hozzájuk bármikor könnyen, ellenőrizetlenül bejut. Ezt akarjuk?

Csibrányi Zoltán,

esszéíró, publicista, Dunaszerdahely