Munkácsy Mihály: Krisztus Trilógia
Krisztus Pilátus előtt (1881)
(Olaj, vászon, 417 x 636 cm Déri Múzeum, Debrecen)
A kép története
A trilógia festményei közül a bibliai történések sorrendjében az első a ‘Krisztus Pilátus előtt’.
A nagyméretű festményt Munkácsy műgyűjtője és menedzsere, Karl Sedelmeyer párizsi palotájában 1881 húsvétján mutatták be. A siker a párizsi bemutatón, majd Bécsben, Budapesten és Nagy-Britannia több mint húsz városában hatalmas volt. 1884 ben elkészült a ‘Golgota’ cimű kép is. Sedelmeyer 1886 novemberében Amerikába vitte a festményeket. 1887-ben John Wanamaker milliomos megvásárolta a ‘Krisztus Pilátus előtt’ és a ‘Golgota’ című műveket.
Wanamaker 1889-ben kölcsönadta a párizsi világkiállításra, majd 1893-ban maga vitte el a chicagói világkiállításra a két festményt. 1907-ig sajátvidéki képtárában tartotta a két művet. A képtárbantűz ütött ki, de a képeket sikerült kimenekíteni, majd restauráltatni azokat. 1911-1988 között Philadelphiában a Wanamaker áruház nyolcadik emeleténkülön teremben, egymással szemben állították ki a műveket más festők képeivel együtt.
Az üzletember örökösei ezt a művet, több más birtokukban lévő alkotáshoz hasonlóan, a Sotheby’s aukcióján értékesítették1988-ban. A ‘Krisztus Pilátus előtt’ címűfestményt Joseph T. Tanenbaum kanadai férfi vásárolta meg és Hamiltonban a Városi Galériában állította ki ahol 1995-ig volt látható.Ezután a kép1995 február 2-án érkezett meg Debrecenbe, 113 évvel az 1882-es magyarországi ősbemutató után.
Ugyanezen az árverésen a ‘Golgota’ című képet egy Julian Beck (Bereczki Csaba Gyula) magyar születésű amerikai üzletember vette meg, aki tíz évre kölcsönadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
Ez volt egyben a Krisztus-trilógia világbemutatója. A három festményt együtt addig senki sem láthatta, még maga a művész sem. Az együttes kiállításra először 1995-ben került sor Debrecenben a Déri Múzeumban. Ezzel megvalósult – átmenetileg – az az1914-es törekvés, amely a 3 kép egyesítésére, együttes bemutatására irányult. Ekkor még a másik két kép csak bérleményben volt a múzeumban,mivel mind a kettő külföldi tulajdonban volt. A magyar kormánynak sikerült mind a két képet megvásárolnia, így 2015-től a ‘Krisztus Pilátus előtt’, majd 2019-től a Golgota ismár véglegesen a Déri Múzeumban látható, mint a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai.
A kép elemzése
Részlet Sz. Kürti Katalin, Hapák József (fotó): Munkácsy Mihály Krisztus-képei című könyvéből.(Alföldi Nyomda RT., Debrecen, 1993)
A ‘Krisztus Pilátus előtt’ című festmény témáját János evangéliuma 18. részéből merítette: Krisztus és Pilátus első találkozását ábrázolja. A válság csúcspontját ragadta meg Munkácsy. A döntő összecsapást, amelyben szemmel láthatólag a hitében erős Krisztus szemben áll a helytartói székében ülő Poncius Pilátussal, aki rosszkedvűen latolgatja, mitévő legyen, mit mondjon. Így hármas konfliktus alakul ki Jézus és a tétovázó, de a monolitikus hatalmat mindenképpen védő római helytartó között, Krisztus és vádlói, valamint Pilátus és a tömeg között.
Ahány alak, annyi magatartásforma, annyi gesztus. Vannak fanatikusok, gonoszok és együgyűek is a tömegben. A vádló főpap igyekszik méltóságteljesnek és igazságosnak, elfogulatlannak mutatkozni.
Mások nem titkolják gyűlölködésüket, sunyi, álnok tekintettel követik az eseményeket, ellenséges arckifejezéssel kiáltoznak. Számukra a fiatal férfi veszélyezteti a fennálló rendet, s ezért inkább döntenek Barabbásnak, a közönséges rablónak a szabadon bocsátása, mint a magát Messiásnak nevező Jézus felmentése mellett.
Ezt az ellentétet, feszültséget elsősorban színekkel fejezte ki Munkácsy, a vérbeli kolorista. Elmondta barátainak, hogy a Biblia olvasásakor Jézus ruhájának fehér színe gyújtotta fel először képzeletét.
Döntő a képen a fehér: sugárzást, tisztaságot jelent Krisztus alakján. A történeti hűségnek megfelelően fehér ruhában van a helytartó is, de felvillan egy fehér folt Krisztus mögött, egy hadonászó férfi ingeként, valamint a gyermekét tartó anya és egy idős férfi fejkendőjén is. Színpompájával tűnik ki a vádló főpap és a Pilátushoz közel ülők, állók ruházata. A festőre jellemző kék-vörös-fehér színhatás a drámaiság egyik biztosítéka.
A másik drámai elem a kompozíció. Krisztus középen áll, tekintetünk az ő összekötözött kezéről indul el Pilátusig, és vezet tovább az anya alakjáig, az ágáló farizeusig, s vissza a fegyverrel kordont tartó katonán át a főalakig. Az ecsetjárás ugyancsak feszültséget hordoz: élénken, szélesen, indulatosan, szinte vibrálóan rakta fel Munkácsy a festékfoltokat. A festőt a kiélezett pszichológiai helyzet, a vélemények ütköztetése izgatta a képen. Nem az elmesélő munkált itt elsősorban (bár a Biblia ismeretében minden alakot, minden mondatot ‘be tudunk azonosítani’), hanem a drámai zseni. A festő nemcsak az eseményeket, de az eszmék küzdelmét is érzékeltette.
Krisztus Trilógia a debreceni Déri Múzeumban