Tűzforró Ausztrália

Mint ez ismeretes az itteni és nemzetközi sajtóból és TV- ből, hatalmas tüzek pusztítanak itt nálunk, melyekkel immár negyedik hónapja birkóznak a hivatásos és önkéntes tűzoltók és a lakosság. Mégis feltételezhető, hogy ha csak egy kiadósabb, tartós eső nem oltja el a tüzeket, akkor azok még hónapokig fognak pusztítani.

A kár most még jóformán felbecsülhetetlen , hiszen eddig több száz kisebb-nagyobb tűzben több ezer vidéki, kisvárosi  épület és  összesen  hat- hat és félmillió hektárnyi  terület égett el. Többen haltak meg a tűzben, tűzoltók és farmerok, falvak lakói egyaránt. Nap mint nap halljuk a híreket, hogy újabb és újabb áldozatokat szed a tűzvész.Az óriási anyagi  károkon most próbál az állam segíteni. Sajnálatos módon  ezt a páratlan katasztrófát kihasználják a politikusok, sehová sem vezető viták, vádoskodások és mentegetődzések követik egymást – javarészt hasztalan.

A leghevesebb viták témája természetesen a klíma változás elismerése vagy tagadása. Szomorú dolog, hogy míg a tudósok, sarlatánok és politikusok egymás haját tépik az elvi kérdésekben, a termő földek, legelők, a természetes környezet és az állatvilág , beleértve a házi állatokat is, menthetetlenül pusztul, nap mint nap.

Mondhatjuk, hogy a legnagyobb vesztese ennek a tragédiának a környezet. Különös szerencsétlenség, hogy a legpusztítóbb erdőtüzek pont ott égnek, ahol a növény és állatvilág a leggazdagabb – volt. Ausztrália nagyrésze sivatag és félsivatag, meglehetősen szegényes flórával és faunával. Ezeken a helyeken, a gyér növényzet nem kínál elegendő „táplálékot” a tűznek, így hát mondható, hogy egyelőre még érintetlenek maradtak. Főként  a déli és keleti partok menti, kb. 300 km-es sáv az, ahol a legtöbb őshonos növény és állat él. Főként itt égnek a tüzek,helyenként még egymástól függetlenül, de másutt összeolvadva, hatalmas területeken.

Az elmúlt évek során négy magyar rovartani expedíciót szerveztünk itt Ausztráliában, főként azért, hogy gazdagíthassuk a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeit.Így hát em egy hazai kollega ismer számos ausztrtáliai tájat, ahol sikeresen gyűjtöttünk rovarokat és figyeltünk meg sok érdekes emlőst, madarat, hüllőt és kétéltűt. Ezek a helyek, hogy csak néhányat említsek: a Coricudgy erdőség, a Világörökségnek nyilvánított Kék Hegyek, a Wollemi és a Yengo Nemzeti parkok leggazdagabb erdei már csak füstölgő hamvak, a csodaszép Mt. Wilson és Mt. Irwin és környéke, mely gyönyörű kertjeiről és páfrányfa erdeiről volt híres úgyszintén már csak emlék… Még a világhírű, élő fosszília, a Wollemi „fenyő” állománya is veszélyben van a közeledő tűz miatt.

Ám ezek a helyek itt, Sydney központjától 100-250 km -re vannak. A tűz még igazán nem fenyegeti N.S.W. fővárosának sűrűbben lakott részeit. Messzebb, Queenslandban, Victoriában, Dél Ausztráliában és Nyugat Ausztráliában ugyan ez a helyzet, a nagy városokba még nem hatolt be a tűz Viszont még a szárazföldtől távolabb eső Kangaroo Szigeten (Dél Ausztrália) is olthatatlan tüzek égnek. Az ottani gazdag koala populáció jórészt már elpusztult. Mivel a koala Ausztrália legkedvesebb, legismertebb állata, az állomány pusztulását részletesebben ismerteti a sajtó mint a többi, nem egyszer jóval veszélyeztetettebb, s már amúgyis a kihalás szélén álló állatfajokét.  Az Ausztrál Koala Alapítvány igazgatója szerint mintegy 1000 koala pusztult el eddig a tüzekben. Mivel az életmódjuknak megfelelő környezet 80% a földig égett, további veszteségekkel is kell számolnunk. A TV-ben láthatjuk, hogy a tűzzel való küzdelem során számos megperzselt, gyakran súlyosan megégett koalákat mentenek. Az állatok,  ha netán valahogy megmenekülnek a lángoktól,  a nagy hősg miatt  kiszáradnak. Ha a mentők vízzel kínálják őket, mohón elfogadják, szívesen iszank vizes palackokból, de még akár pohárból is! A baj csak az, hogy ha túl sokat iszank, a hirtelen lenyelt vízből a tüdejükbe is jut, ami komplkációkat – akár halálukat is okozhatja!

De vannak ennél kétségbeejtőbb statisztikai adatok. Ezek egyike szerint a tűzben elpusztult állatok száma elérte már 480 milliót. Természetesen ez csak egy feltételezett (és valószínűleg teljesen pontatlan) szám, ami állítólag  csak a gerincesekre vonatkozik.  Az őshonos fauna 96%-át a gerinctelenek, s azok közül is főként az ízeltlábúak teszik ki. Ezek egyed-számáról józan ésszel nem beszélhetünk, hiszen csak egy hamarjában előkapott példát említve tudjuk, hogy egyetlen jókora termeszvárnak akár 2 millió lakosa is lehet! Egy- egy napokig, hetekig égő erdőtűz mindent  elpusztít, s nem csakaz érintett területek növényzetét, hanem  még a talaj felső 70-80 cm-es rétegében található élőlényeket is.Kétségtelen, , hogy ilyen méretű pusztulás jónéhány faj teljes kihalását is okozza. A természetben minden növény és állatfajra szükség van. Ha jónéhány faj kipusztul, az egész élővilág addig kiegyensúlyozott rendszere teljesen felborulhat.

A farmerek számára roppant veszteség a nagyszámú szarvasmarha állomány és a juhnyájak, az értékes lovak és egész sertés hizlaldák, baromfi telepek pusztulása. Az ausztrálok szeretik állataikat  és manapság gyakran látható a TV-ben, hogy a farmerek családtagjaik után kutyáikat, macskáikat mentik, semmint tűz-fenyegette ingóságaikat.

Egy, a Victoria államban lévő település teljes lakosságát (kb. 3000 személyt) a tűz a közeli tengerpartra űzte. Innen a haditengerészet csónakjaival, hajóival mentik őket. Másutt,  ezideig mintegy 100 000 embert lakoltattak ki a tüzek fenyegette házaikból.Végre most már  a hadsereg  is bekapcsolódott a mentésbe, tűzoltásba.

A nagyobb városokat eddig még csak a városperemeken fenyegeti a tűz, de a gyakran kerekedő erős szélviharok könnyen a sűrűn lakott területekre sodorhatják a lángokat. A szél a nagyvárosokba  is kergeti a füstöt, néha olyan sűrűségben, mint ha köd lenne. Ilyen napokon a levegővel annyi füstöt lélegez be az ember, mint ha 24 óra alatt 37 cigarettát szívna el. Ez főként a léguti megbetegedésekben szenvedőket sújtja, kiknek orvosi tanácsra nem ajánlatos ilyenkor  a szabadban tartózkodniuk. Magától értetődik, hogy a tűztől eddig még nem közvetlenül fenyegetett állatvilág is keservesen megsínyli a fojtó füstöt. Ausztráliában még a nagyv árosoknak is gazdag állatvilága van, s reggelenként madárdalra szoktunk ébredni. Nos, ennek vége, a mindent ellepő füst és a havazásra emlékeztető, hulló pernye még a legdalosabb madárnak is kedvét szegte.

Kétségtelen, hogy felmerül a kérdés: mi okozta ezt a rettenetes katasztrófát? Van aki az ember okozta klíma változásban hisz, van aki nem, sőt mi több még egy közéleti személy (híres rugby játékos) kijelentése szerint mindez a baj az emberek erkölcstelen viselkedésének büntetése.

Ha viszont a bizonyítható tényeket nézzük, akkor el kell fogadnunk, hogy Földünk klímája valóban melegszik. Ausztráliában az utóbbi száz évben mintegy 1.0- 1.5 C -al emelkedett az átlag hőmérséklet, ami ugyan nem tűnik soknak, ám mégis elég ahhoz, hogy a hőhullámok és az egész földrészt sújtó szárazságok gyakoribbá váljanak. A szárazságok során sok helyen csörgősre szárad az aljnövényzet és a talajt borító avar. Ezek könnyen lángra gyúlnak egy- egy villámcsapástól vagy gondatlanságból eredő emberi tevékenység folytán. Az ember nemjárta helyeken a tűz hamar terjed, s mire ezt észreveszik, legtöbbször már késő, az oltás reménytelen.

A tűz keletkezésének egyik legszégyenletesebb oka a gyújtogatás. Ezt általában piromániás suhancok teszik, kiket gyakran nem is lehet felelősségre vonni, mert tanúk híján nem lehet bűnösségüket bizonyítani.  A mostani tűzvész során mintegy 20 gyújtogatót csíptek el.

Hogy a gyújtogatás bármikor, bárhol előfordulhat, azt tapasztalhattuk a III. Magyar Rovartani Expedíció során, amkor egy gazember az éjszaka közepén  ránkgyújtotta az erdőt! Benzines kannából locsolta meg az ösvény menti bokrokat, majd meggyújtotta – és kocsijába ugorva menekült.

Hangay  György

Ez a cikk megjelent a hazai Állatvilág c. magazín 2020. II. Számában is.